Tegnap ünnepeltünk a 18-ikat. Jó volt, szép volt, de egyben valahogy szomorú is részemre: a kisfiúnk, lány, gyermekünk, most már nagykorú. 

Igaz, a Magnum már sokkal korábban 'Önálló' lett. Sok évekeken át tudtam, hogy az én üzletem, használtam is teljes gőz erővel minden sarkot és ahogy mindig mondtam: miért mennék máshova, itt mindig találok valakit magamnak. De egyszer csak éreztem, hogy a gyerekem már nemcsak az enyém, hanem felnőtt, mindenkié lett, legalábbis azoké, akik rendszeresen benéznek, hogy ismerkedjenek vagy egyszerűen kapcsoljanak ki a folyamatos virtuális hírözönből. Egyszerűen csak lenni, a gőzben, a szaunában, vagy éppen, valakivel.

Most már a Magnum nagy gyerek, de még mindig tud meglepetéseket okozni. Nem is baj: anélkül unalmas lennének a napjaink. 

Úgyhogy a 18. születésnap alkalmából, én köszönöm neked és a sorsnak, hogy lettél ami lettél, hogy vigyázol ránk, hogy titokban tartod a legbelsőbb vágyaink, hogy nem itélsz, hogy visszafogadsz, amikor hütlenek voltunk, hogy színt hozzol és egy menhely vagy Budapesten nekünk. Élj még sokáig, mert kellesz nekünk.